Betűméret csökkentése Betűméret növelése

Dr. Sőregi János



I.
A GULÁCSI HALÁSZTRAGÉDIA.
A VÉGHOROG ÁLDOZATAI.


Mielőtt gyászos kimenetelű históriánk leírását id. Szőke Sándor gulácsi "süllőhalász" elbeszélése után elkezdeném, az esemény jobb megértése szempontjából el kell mondanom a következőket: A Beregi Tiszaháton és a Szamos-mentén halászgató "kismesterek" és orvhalászok a karózó vagy kikötő horgászatnak két féle módját ismerik és gyakorolják. Az egyiket "tetőhorog"-nak, a másikat "véghorog"-nak nevezik.

A "tetőhorog"-nál a pergővel vagy az itteni megnevezés szerint "mangó"-val felszerelt karóhoz kötött horogzsinórnak végét és ez által az egész horogzsinórt egy tök tartja a felszínen. A tökhöz van hozzákötve kellő hosszúságú zsinórral a folyó fenekére leeresztett kődarab, mely a tököt rögzíti. A víz felszíne alatt húzódó zsinórra vannak rákötve a csalétkekkel felszerelt horgok.


kép
Tetőhorog

Tetőhorog

A "véghorog" rúdja is "mangó"-val van ellátva, mely alá a horogzsinórt kötik. Ezt azonban terhelő kövekkel látják el és a folyómeder fenekére fektetik keresztbe. A horogrúdtól 5 méternyire nem tesznek a zsinórra horgot, csak a terhelő kövek közé, átlag 10-10 darabot felszerelve. Ezek a horgok a fenéken feküsznek, ezért a szaktudomány "fenék horog"-nak nevezi.


kép
Véghorog

Véghorog

1900. táján a Bereg megyei Gulács község határában a Tisza szakasz halászatának főbérlője a Hetényben lakó Uray képviselő volt, aki az orvhalászokkal nem sokat törődött, annyira nem, hogy azok az este lehelyezett "véghorgot" vagy "süllőhorgat" nappal is felszedhették a nélkül, hogy valami bajuk történt volna. Ahol azonban a főbérlő szemfüles volt, vigyázta vagy őriztette szakaszát, ott az orvhalászok kint háltak a Tiszaparton és pirkadás előtt szedték fel szerszámaikat zsákmánnyal vagy a nélkül is.

1901-ben Gulácson három fiatalember halászgatta szorgalmasan a számukra tilalmas Tisza szakaszt: a 30 éves Vass András, a 28 éves Bakos István és a 25 éves Nánási Ferenc. Hármuknak csak egy ladikjuk volt azért nem annyira közösen halásztak, mint inkább ki - ki magának.

1901. március 16-án mind a három gulácsi embernek 1-1 "véghorga" volt kihelyezve a Tiszába az Igonnya - kerben. Mangós horogrúdja volt mind a háromnak 3 - 3 terhelővel. Használtak csukahorgot is.

A véghorgok felszedéséhez csolnak kell, és ha a rendes munkát akartak végezni, mind a hárman társultak, hogy véghorgaikat egymás után a ladikba szedjék. Ha márc. 16-án nem lett volna hideg idő, szívesen kint maradtak volna éjszakai hálásra is, mert Gulács nem éppen a Tisza szélén fekszik. A panyolai tiszai révhez is közel 5 km távolságra van. Így a hideg miatt este mégis csak hazamentek mind a hárman.

De Nánási Feri valahogy nem találta a helyét, ide ült, oda ült, nyugtalankodott, nem jött álom a szemére. Az asszony már az ágyból szólt rá: - Feküdj le már, Feri! Ne ülj fenn! - Dehogy fekszek! Mennék én ki a horogho! - vágott vissza ingerülten. - Menj a fenébe! Most arra a Tiszára, éjszaka van, setét van, nem érdemes! - így az asszony.

De a fiút akkor már a sors keze markolta, nem hallgatott az intő szóra, nem tudott megnyugodni. Kiment a setét éjszakába felköltötte Bakost házában, azután Vass Andrást zörgette fel otthonában. Ezek hajlottak a szóra, hátha ez a Nánási valami nagy szerencsét érez?! Kimentek az Igonya-kertbe, a Tiszaszélre.

Ott azon tanakodtak, hogy kinek a véghorgát szedjék fel előbb? Mivel a Nánásié volt hozzájuk a legközelébb, elhatározták, hogy ahhoz fognak hozzá. Közben megállapodtak abban is, hogy mindenki szedje a maga horgát.

Alkalmas helyen kilakatolt csolnakjukat eloldva, Bakos ült hátra a kormányhoz, Nánási középre állott, mert ő fogja fejni a horog inát, Vass pedig a csolnak orrába kuporodott le.

Ha a kormányos bal felöl ül a csolnak farában, a horoginat jobb oldalon rakják ki a vízbe, ha jobb felől kormányoz, akkor bal oldalról. Ezt azért kell így csinálni, hogy az evező az inrakót egyik esetben se zavarja.

Aki ért az evezéshez, az tudja, hogy egy csónakot folyóvizen hogy kell áthajtani a túloldalra. A kormányos a csolnakot nem derékszög alatt tartja folyás irányához, hanem 45 fok alatt a folyás irányával szemben, mert csak így lehet megközelítőleg egyenes irányban átkelni, kihasználva a víz hajtó erejét is és küzdve a lesodrás ellen. Ezen alapszik a csiga kötélen járó folyami hidasok ide-oda közlekedése is. A ferdén álló hidasra gyakorolt nyomás az úszó járműt gördülő csigás rögzítésével oldalt előre viszi, alábbi vázlat szerint:


kép

A véghorog kihelyezése előtt a horgok inát vagy zsinórját a halász gondosan a habdeszkára rakja úgy, hogy a horgok kívül lógnak a csuhán, a zsinór pedig belül karikába szedve csüng sorjában. Mindezt gondosan napvilágnál kell csinálni, hogy a horgok a zsinórzattal össze ne gabalyodjanak. Ez eljárással minden horogköz egy hurkot alkot, amint azt az alábbi rajzok keresztmetszetben és vázlatban szemléltetik:

Nagyításhoz kattintson a képre

A véghorog kihelyezésekor az, aki a véghorgot kezeli a csolnak oldalában állva jobb keze mutató újját a hurkok alatt előre tolja abban a szögletben, melyet belül a habdeszka alkot a csolnak oldalfalával. A keresztmetszeten piros körrel jelölve a halász ujja. Az így vízbe fordított hurkok terhelő köveit is, melyek a csolnak fenekén feküsznek sorra vízbe süllyesztik.

Ennyiből áll a véghorog kihelyezése. A zsinór kezeléséhez gyakorlat és kézügyesség kell, de nagyon fontos az is, hogy a kormányos jól tartsa a kormányt, a helyes iránytól ne térjen el, szemmel kísérje a kihelyezést is, mert különben könnyen baj támadhat.

A három gulácsi fiatalember a halászmesterségnek ezt a műveletét 1901. március 16-án, alkonyattájon rendben elvégezte. Ha Nánási Ferit azon az éjszaka a Halál Ördöge nyugton hagyja, csak másnap reggel néztek volna körül a vizen, de a Sors úgy akarta, hogy hármójuk közül ketten egy borongós, sötét tavaszi éjszaka belevesszenek a Tiszába csolnakkal, véghoroggal együtt...

A három halász közül az egyedül élve maradt Bakos István beszélte el mindenkinek a megrendítő, gyászos esetet.

Mikor csolnakba szálltak, igen setét volt, még csillagfény se szüremkedett a vízre. Neki nem is tetszett ez a vak setétség, de restellt szólni a cimboráknak.

Ellökték a csolnakot. Bakos tarotta a kormányt, Nánási fejte felfelé az inat, amint egymás közt megegyeztek.

Bakos maga se tudja, hogy történhetett meg, talán a setétségben nem tudott mihez igazodni, de bizonyos, hogy alig haladtak be a mély vizen, a kormányt rosszul tarthatta, mert a csolnak oldalával a víz folyásának fordult.

Ebben a pillanatban a horogzsinór megcsúszott és egy horog a Nánási kezébe vágott.
A halászok jól tudják, hogy ilyen esetben ez a legkomiszabb, legkellemetlenebb baleset, ezért Vass Andrással együtt hirtelen felugrottak a csolnak közepén álló Nánásihoz omlottak, hogy segítsenek rajta. A baj azonban az volt, hogy Nánási egészen oldalt állott és a víz nyomásától amúgy is félrebillent csolnak a hozzá ugrott két - illetve három ember súlyától menten felborult...

Bakos, bár csizmában és téli ruhában volt, nagy kínnal-bajjal kétségbeesett erőlködéssel valahogy visszaúszott a meredek partra, de társainak nem vette észre semmi moccanását a felszínen, lehet, hogy a csolnak alá kerültek mind a ketten odavesztek az elmerült csolnakkal együtt.

Bakos rémületéből és kimerültségéből felocsúdva észbekapott, hogy neki most azonnal sietnie kell a faluba segítségért, emberek után. Hét helyen kapaszkodott fel a meredek partra és már a keze fenn volt a partszélen, mikor a marka alatt a partszegély leszakadt és ő visszacsúszott a vízre. Végre nyolcadszor sikerült neki a felszínre jutni.

Mintegy kiöntött ürge, vizesen sárosan, kalap nélkül caplatott be a faluba. Fellármázta a szerencsétlenek családját, atyafiságát, a fél falut.
- Menjenek gyorsan a Kismező-szeghez, mert a két ember a ladik fenekén megyen lefelé a Tiszán!

A falu kicsődült a Tiszához gyalogosan, lóháton, szekéren, ki hogy tudott. Csolnakot kerítettek a révekből és a vízbefúltakat nagy jajveszékelések és kiáltozások közepette fentővel, vasmacskával, horoggal, hálóval, szigonnyal keresték, kutatták... ! Bakos megmutatta a falu népének azt a partszakaszt, ahol a hétszer visszacsúszott... több helyen látszott a nyoma is... Attól a helytől lefelé kell őket keresni!

De hiába volt minden igyekezet, a holtakat nem találták meg délig se.

7 hét múlva a Vass András megrohadt holttestét Jándon fogták ki. A gulácsi temetőben hantolták el. Özvegye Mari néni, aki az 1930-as években még élt, egyre rá akarta venni a halászokat, hogy hagyjanak fel ezzel a veszedelmes foglalkozással...

Mikor az öreg Szőke ezeket emlegette, elakadt a szava, elérzékenyült... Türkizkék szemei nedvesen csillogtak...! Nem csoda, hiszen ő is halászember, hasonló sors őt is érheti! Annak, aki vízre ereszkedik, vigyázni kell a két kezére, mert a Tisza nem tréfál senkivel!


Nagyításhoz kattintson a képre
Szegedi Lajos gulácsi halászmester kihelyezett horgáról leveszi a fogott harcsát. Előtte a vízben a leszúrt horogbot. A csolnak farán társa, ki a kormányt tartja és evez.
Szerző felvétele.

Szegedi Lajos gulácsi halászmester kihelyezett horgáról leveszi a fogott harcsát. Előtte a vízben a leszúrt horogbot. A csolnak farán társa, ki a kormányt tartja és evez.
Szerző felvétele.

Nagyításhoz kattintson a képre
Nánási Béla és Szegedi Lajos gulácsi kishalászmesterek megmutatják horoggal fogott harcsáikat. A két halász sátortanyámat esténként gyakran felkereste, némelykor éjjeli szállásra is innen figyelték a mangó hívószavát.
Fotó: Dr. Sőregi János 1932.07.12. Gulács

Nánási Béla és Szegedi Lajos gulácsi kishalászmesterek megmutatják horoggal fogott harcsáikat. A két halász sátortanyámat esténként gyakran felkereste, némelykor éjjeli szállásra is innen figyelték a mangó hívószavát.
Fotó: Dr. Sőregi János 1932.07.12. Gulács

A halászember élete, kivált ha tilosban motoszkál, nem tücsökcsicsergés hanem verejtékes küszködés! Szimatol, fülel örökösen, akár a borzkutya!

Nem találtam feljegyzést arról, hogy a Nánási Ferenc holtteste is előkerült-e a Tisza hullámaiból, de 1942-ben, XII. Panyolai ásatás alkalmával hallottam, hogy Bakos István is meghalt már. Ott pihen már ő is a gulácsi temetőben fiával együtt, akit meg a tüdővész pusztított el. Az öreg Bakos halászfelszerelését 1942-ben 7 pengőért megvette Szegedi Lajos gulácsi halászmester, aki eldicsekedett nekem, hogy az óta összesen 12 véghorga; tető és fenékhorga van. Ez a Szegedi Lajos és halásztársa Nánási Béla elbeszélték nekem a gulácsi három halász tragédiáját csaknem ugyanúgy, ahogyan azt az öreg Szőke Sándor után leírtam. Újat csak annyit mondottak, hogy Nánási Ferenc zenész ember is volt, Bakos István pedig mikor a horog a Nánási markába vágódott és a csolnak merülni kezdett, kiugrott belőle, nem került a felborult csolnak alá, mint két társa. Ha ezek is vízbe vetették volna magukat, bizonyára kiúsztak volna a partra, mert a tiszaparti halászemberek rendszerint már serdülő korukban eltanulják az úszás mesterségét, ha egyebet nem a "kutyaúszást", mely a karok és a lábak csapkodásából áll. Kis legénykorukban a cigándi Tiszában én is ezzel indítottam el úszási tudományomat. Azt is beszélték a faluban, hogy Vass András felkapaszkodott a csolnak fenekére, de az a fenekére fordulva, végképp elmerült. Ezt azonban senki se látta és nem is lehetséges!

A magyar néprajz tudományának igen érdekes és fontos szakasza a halászmesterség, annak minden eszköze, szerszáma, használati módja és eljárása, de ugyanolyan fontos az is, hogy az élet milyen sorsot juttat a magyar halásznak a halandók között?!



«Vissza


Megosztás: